Onismeret

Leven, hogy eldontottem, eladom a bukaresti lakasom, megprobaltam elkepzelni, milyen is lesz, amikor sikerul kiuriteni a lakast. Ugy kepzeltem, elerzekenyulok. Legalabb egy kicsit. Tobb napon keresztul kidobaltam egy csomo mindent. Apam jott a lancfuresszel, es bizonyos regi butordarabokat egyszeruen felapritott, hogy konnyebb legyen levinni a szemeteshez. Faraszto volt, de amikor a kamion elment es az utolso simitasokat elvegeztem a lakason, korbejartam az uressegtol kongo szobakat. Itt eltem negy eves koromtol 29 eves koromig (minusz egy ev Anglia). 24 ev… Gyerekkor, kamaszkor, egyetemi evek, boldog percek, ketsegbeesett pillanatok, oromek, konnyek, minden, ami belefer 24 evbe. Es megis, a lakas annyira urers volt, hogy meg az elerzekenyules is hianyzott belole. Nem ereztem semmit…