Megint a kulturalis kulonbsegekrol

Immar tobb mint harom eve dolgozom egy multikulturalis cegnel. A tobb mint 150 fos cegben kb. 50 kulonbozo anyanyelvu ember dolgozik. A vallasokrol nem is beszelve: a kollegaim kozott vannak muzulmanok, keresztenyek, zsidok, buddhistak, ateistak... Szines egy tarsasag, az biztos. Meg kell tanulni odafigyelni ezekre a kulonbsegekre, erdemes az eloiteleteket felulbiralni.

Finnorszagban az emberek talalkozaskor es bucsuzaskor inkabb kezet fognak vagy megolelik egymast, attol fugg, milyen kapcsolat van kozottuk. Sok kulfoldi is ezt alkalmazza ebben a kornyezetben. Nemreg, amikor egyik pakisztani kollegam ment el a cegtol, korbejarta az irodat es mindenkitol szemelyesen elbucsuzott. Az ember neha hajlamos elfelejteni az ilyen reszleteket, hogy “muzulman”. Nagyon kedves ember volt, ezert, amikor odaert hozzam, azzal a szandekkal alltam fel, hogy majd megolelem. A karom meg fol sem emelkedett, de o gyorsan kezet nyujtott es emlekeztetett, hogy nem olelhet meg. En meg szegyelltem magam, hogy ezt tudnom kellett volna. Mint kesobb kiderult, nem en voltam az egyetlen, talan nem is az elso, ezert volt ideje gyorsabban reagalni mint ahogy en szettartam volna a karom. Gorog kollegano mindket levegobe emelkedett kezet le kellett fognia es kezfogassa varazsolnia...