"mindentudok"

Aznap, amikor meghalt anyu, valaki megkerdezte tolem, szedtem-e mar valaha nyugtatot. 17 eves voltam. Mondtam, hogy nem. "Most akkor fogsz." - mondta nagyon magabiztosan az ismerosom, mint aki mindent tud, mintha mindenki egyforman viselkedne a vilagon es biztos, bevalt receptek lennenek bizonyos szituaciokra es az biztosan ugy fog tortenni, ahogy o elkepzelte, mastol latta, megtapasztalta stb. Eltelt 16 ev es azota sem szedtem soha nyugtatot...

Most, hogy gyereket varunk, akadnak joakarok, akik hasonlo modon ellatnak mindenfele jotanaccsal es neha ugy erzem, hogy vagy hulyenek neznek, vagy valami tini kismamanak, akinek igazabol fogalma sincs, mi fan terem egy szules, gyerekvallalas stb. Raadasul egyesek mintha egyenesen remiteni akarnanak, aztan amikor makacsul nem akarok megijdeni a ram varo dolgoktol, jon a kioktato szoveg, hogy "na, majd meglatod, most meg nem tudod" Nem azt mondom, hogy nincs tanulnivalom, hiszen ezutan fogom megtapasztalni, de ejsze szorult annyi a kobakomba, hogy valamennyire a kornyezetemet figyelve legyen nemi elkepzelesem a dolgokrol. Azt meg vegkepp nem hiszem el, hogy minden gyerek egyforma lenne, tehat hiaba szuri nekem le valaki a kovetkeztetest a sajat gyerekere hivatkozva, hogy egy csecsemo ilyen meg amolyan. En bizony kivarom a veget es meglatom, az enyem milyen lesz. Egyebkent is, hagyjon engem mindenki beken, akinek a celja az ijesztegetes az epitojellegu beszelgetes helyett.

Gólyára várva