oregseg
gyerekkorunkban megtanultuk, hogy a raszorulonak segiteni kell. bukaresti metro, mozgolepcso. oreg bacsi, latszolag alig all a laban, a testtartasabol latom, kicsit bizonytalan a mozgolepcso vegen, amikor le kell szallni rola. lesegitem, nehogy elvagodjon. a bacsi halabol megtapogatja a mellem es szo nelkul tovabbsetal. en meg csak allok dobbenten, nezek a bacsi utan, szolni-kopni nem tudok. akar azt is hihetnem, csak halucinaltam, ha nem latnam egy masik no arcan ugyanazt a dobbenetet, ahogy osszetalalkozik a tekintetunk, majd egyutt nezunk dobbenten a bacsi utan...
2 megjegyzés:
jo reggelt, vera linn! ismeros a tema? a blogodat olvasva jutott eszembe ez a tortenet :)
jo reggelt! Vagy inkabb mar napot? ... LOL ... ez igen ... LOL ... mintha Bukarestre ismernek benne.
Megjegyzés küldése
Feliratkozás Megjegyzések küldése [Atom]
<< Főoldal