nyar

soha nem szerettem a kanikulat. nagyon szenvedek tole. bukarest pedig ert hozza. kegyetlen tud lenni. foleg utolso emeleti lakasokban. ilyenkor nem jon, hogy megmozduljak, csak fekudni akarok. a legjobban talan az zavar, hogy elsosorban az arcom izzad. gyongyozik rajta az izzadtsag, es ha az ember bemegy egy hivatalba vagy talalkozik valakivel, oda minden tekintelye, mert egyre csak torolgeti az arcat, de hiaba...

finnorszagban a kulfoldi kollegaim panaszkodnak az itteni nyarra. legtobben melegebb nyarat szeretnenek. en meg csak elegedetten vigyorgok, mint a fakutya, es orulok a reggeli tiz foknak, foleg amikor a hirekben azt olvasom, hogy bukarestben mar megint tombol a kanikula.